Műsor
Csajkovszkij-Mészáros: A hattyúk tava, op. 20a – Jelenet és keringő
Csajkovszkij-Mészáros: A diótörő, op. 71a – A Cukortündér tánca
Kjui: g-moll prelűd
Kjui: Asz-dúr prelűd
Muszorgszkij-Mészáros: Egy kiállítás képei

Előadók
Mészáros Zsolt Máté – orgona

Leírás
Pjotr Iljics Csajkovszkij és az „Orosz Ötök” kapcsolata az orosz zenei élet két meghatározó irányzatának találkozását tükrözte. Az „Ötök” – Balakirev, Muszorgszkij, Borogyin, Rimszkij- Korszakov és Kjui – az orosz népi hagyományokon alapuló nemzeti romantikus zenét képviselték, míg Csajkovszkij a nyugat-európai romantika és a technikai tökély iránti elkötelezettségével tűnt ki. Csajkovszkij az 1860-as években találkozott az „Ötök” tagjaival, köztük Balakirevvel, aki tanácsokkal segítette például a „Rómeó és Júlia” nyitányfantázia megírásában. Bár osztotta lelkesedésüket az orosz népzene iránt, nem fogadta el maradéktalanul művészi hitvallásukat, mivel saját stílusában ötvözte a nemzeti és a nyugati elemeket.

Az „Ötök” kezdetben bizalmatlanul tekintett Csajkovszkijra, mivel ő a szentpétervári konzervatórium akadémikus képzéséből érkezett, amelyet ők elutasítottak. Később azonban közeledtek egymáshoz, különösen Rimszkij-Korszakov révén, aki maga is a konzervatórium professzorává vált. Csajkovszkij műveiben gyakran használt népzenei elemeket, ugyanakkor nemzetközi színvonalú szimfóniáival és balettjeivel – mint például a „Hattyúk tava” – túllépett az orosz zenei hagyományokon. Ezért sokan úgy tekintettek rá, mint aki egyesítette az orosz és nyugati zene legjobb erényeit. Kjui például kritikusan viszonyult Csajkovszkij műveihez, és konzervatóriumi vizsgakompozícióját

elmarasztalta, bár elismerte tehetségét. Másrészt Rimszkij-Korszakov, az Ötök „legnyugatosabb” tagja, később közeledett hozzá, és elfogadta a konzervatóriumi oktatás jelentőségét is. Muszorgszkij és Borogyin kevésbé foglalkoztak Csajkovszkij műveivel, mivel autodidakta háttérrel

inkább saját nemzeti stílusukra koncentráltak. Az Ötök általánosságban kritikusak voltak Csajkovszkij nyugatias hatásaival szemben, de elismerték érzelmekben gazdag dallamvilágát és technikai kifinomultságát. Az Orosz Ötök zenei stílusa erőteljesen épített a népi dallamokra, heterofóniára és orientalista elemekre, míg Csajkovszkij inkább a nyugati harmóniai és formai elveket részesítette előnyben.

Mindezek ellenére mindkét irányzat hozzájárult az orosz zene nemzetközi elismertségéhez.

Műsor
Válogatás  orosz népzenei és klasszikus művekből

Előadók
Mihail Romanicsev-balalajka
Fjodor Romanicsev- zongora

 Leírás
Mihail és Fjodor Romanicsev számos összoroszországi és nemzetközi verseny díjazottjai, több mint 20 éve alakítottak duót és kezdtek együtt játszani. 2015-ben részt vettek a skóciai Aberdeen-i Nemzetközi Ifjúsági Fesztiválon és a kamarazenei verseny győztesei lettek. Azóta a duó rendszeresen szerepel vendégművészként a szentpétervári Skót Napok Fesztiválon.Felléptek ezen kívül Franciaország, Olaszország, Dánia, Észtország, Németország, Spanyolország és Kína koncerttermeiben is. Az Orosz Zenei Fesztiválra a Romanicsev duó külön válogatást készített, ahol bemutatja az orosz népzene jellegzetes, ismert darabjait. Az orosz klasszikus zeneszerzők szívesen merítettek  az orosz népzenék dallamaiból  és a népi hangszerek  hangzásvilágából.

Műsor
Válogatás  orosz népzenei és klasszikus művekből

Előadók
Mihail Romanicsev-balalajka
Fjodor Romanicsev- zongora

 Leírás
Mihail és Fjodor Romanicsev számos összoroszországi és nemzetközi verseny díjazottjai, több mint 20 éve alakítottak duót és kezdtek együtt játszani. 2015-ben részt vettek a skóciai Aberdeen-i Nemzetközi Ifjúsági Fesztiválon és a kamarazenei verseny győztesei lettek. Azóta a duó rendszeresen szerepel vendégművészként a szentpétervári Skót Napok Fesztiválon.Felléptek ezen kívül Franciaország, Olaszország, Dánia, Észtország, Németország, Spanyolország és Kína koncerttermeiben is. Az Orosz Zenei Fesztiválra a Romanicsev duó külön válogatást készített, ahol bemutatja az orosz népzene jellegzetes, ismert darabjait. Az orosz klasszikus zeneszerzők szívesen merítettek  az orosz népzenék dallamaiból  és a népi hangszerek  hangzásvilágából.

Műsor
Csajkovszkij-Langer: Hattyúk tava – részletek
Saint-Saens: Duettino op.11
Saint-Saens: Haláltánc op.40
Saint Saens: Berceuse op.105
Csajkovszkij-Langer: Diótörő – részletek

Előadók
Balogh Ádám, Szabó Marcell- zongora

 LeÍrás
Csajkovszkij és Camille Saint-Saëns barátsága a 19. század két kiemelkedő zeneszerzőjének különleges kapcsolatát mutatja be, amelyet a kölcsönös tisztelet és inspiráció jellemzett. Első találkozásuk 1875 novemberében történt, amikor Saint-Saëns Moszkvába látogatott koncertkörútja során. Azonnal megtalálták a közös hangot, nemcsak a zene, hanem más művészeti ágak iránti érdeklődésük révén is. Egy anekdota szerint még egy rögtönzött balettet is előadtak a moszkvai Konzervatórium színpadán, ahol Saint-Saëns Galateát, Csajkovszkij pedig Pygmaliont alakította, Nyikolaj Rubinstein zongorakíséretével. Koncertünkön erre a képzeletbeli közös táncra reflektálunk a két szerző műveivel.

Műsor
Válogatás  orosz népzenei és klasszikus művekből

Előadók
Mihail Romanicsev-balalajka
Fjodor Romanicsev- zongora

 Leírás
Mihail és Fjodor Romanicsev számos összoroszországi és nemzetközi verseny díjazottjai, több mint 20 éve alakítottak duót és kezdtek együtt játszani. 2015-ben részt vettek a skóciai Aberdeen-i Nemzetközi Ifjúsági Fesztiválon és a kamarazenei verseny győztesei lettek. Azóta a duó rendszeresen szerepel vendégművészként a szentpétervári Skót Napok Fesztiválon.Felléptek ezen kívül Franciaország, Olaszország, Dánia, Észtország, Németország, Spanyolország és Kína koncerttermeiben is. Az Orosz Zenei Fesztiválra a Romanicsev duó külön válogatást készített, ahol bemutatja az orosz népzene jellegzetes, ismert darabjait. Az orosz klasszikus zeneszerzők szívesen merítettek  az orosz népzenék dallamaiból  és a népi hangszerek  hangzásvilágából.

Műsor
Rachmaninov: g-moll cselló-zongora szonáta op.19
***
Medtner: Elfelejtett melódiák op.38

Előadók
Balogh Ádám, Szabó Marcell – zongora
Baranyai Barnabás – cselló

LeÍrás
Rahmanyinov és Medtner 1902-ben találkoztak először, amikor Rachmaninov felfigyelt Medtner f-moll zongoraszonátájára, amely a fiatal zeneszerző hírnevét megalapozta. Ettől kezdve szoros barátság alakult ki köztük, amelyet kölcsönös tisztelet és támogatás jellemzett. Szergej Rachmaninov rendkívül nagyra értékelte Nyikolaj Medtnert, akit „korunk legnagyobb zeneszerzőjének” nevezett. Barátságuk és kölcsönös tiszteletük számos gesztusban megnyilvánult: Medtner második zongoraversenyét Rachmaninovnak ajánlotta, míg Rachmaninov negyedik zongoraversenyét Medtnernek dedikálta. Ez a kölcsönös megbecsülés nemcsak zeneszerzői munkásságukban, hanem személyes kapcsolatukban is erősen jelen volt. Koncertünkön a két barát 1-1 jelentős opusza csendül fel és nem csak zenéjüket de barátságukat is jobban megismerhetik.

Műsor
Debussy: g-moll hegedűszonáta L.140
Ravel: a-moll hegedű szonáta op.posth.
Sztravinszkij: Olasz szvit

Előadók
Langer Ágnes – hegedű
Bánkövi Bence – cselló
Szabó Marcell – zongora

LeÍrás
Igor Sztravinszkij, Claude Debussy és Maurice Ravel nevei a 20. századi zene történetében elválaszthatatlanul összefonódnak. Bár mindhárman különböző zenei utakat jártak be, barátságuk és művészi kapcsolataik mély nyomot hagytak egymás munkásságában.

Sztravinszkij és Debussy kapcsolata a kölcsönös tiszteleten alapult. Sztravinszkij a Tavaszi áldozat bemutatója előtt Debussyvel játszotta át a mű négykezes változatát, amire Debussy csak azt mondta “gyönyörű rémálom”. Debussy halála után Sztravinszkij egy szimfóniát komponált az emlékére, ezzel tisztelegve előtte.

Ravel és Sztravinszkij barátsága az 1910-es években alakult ki, különösen azután, hogy mindketten részt vettek A tavaszi áldozat 1913-as próbáin. Ravel az elsők között ismerte fel “A tavaszi áldozat” jelentőségét, és megjósolta, hogy a darab történelmi mérföldkő lesz.

E három zeneszerző találkozása és együttműködése nemcsak személyes szinten volt jelentős, hanem mély hatást gyakorolt a 20. századi zene fejlődésére is. Inspirálták egymást új zenei nyelvek felfedezésében, miközben megőrizték saját egyéni hangjukat.

Műsor
Debussy: g-moll hegedűszonáta L.140
Ravel: a-moll hegedű szonáta op.posth.
Sztravinszkij: Olasz szvit

Előadók
Langer Ágnes – hegedű
Bánkövi Bence – cselló
Szabó Marcell – zongora

LeÍrás
Igor Sztravinszkij, Claude Debussy és Maurice Ravel nevei a 20. századi zene történetében elválaszthatatlanul összefonódnak. Bár mindhárman különböző zenei utakat jártak be, barátságuk és művészi kapcsolataik mély nyomot hagytak egymás munkásságában.

Sztravinszkij és Debussy kapcsolata a kölcsönös tiszteleten alapult. Sztravinszkij a Tavaszi áldozat bemutatója előtt Debussyvel játszotta át a mű négykezes változatát, amire Debussy csak azt mondta “gyönyörű rémálom”. Debussy halála után Sztravinszkij egy szimfóniát komponált az emlékére, ezzel tisztelegve előtte.

Ravel és Sztravinszkij barátsága az 1910-es években alakult ki, különösen azután, hogy mindketten részt vettek A tavaszi áldozat 1913-as próbáin. Ravel az elsők között ismerte fel “A tavaszi áldozat” jelentőségét, és megjósolta, hogy a darab történelmi mérföldkő lesz.

E három zeneszerző találkozása és együttműködése nemcsak személyes szinten volt jelentős, hanem mély hatást gyakorolt a 20. századi zene fejlődésére is. Inspirálták egymást új zenei nyelvek felfedezésében, miközben megőrizték saját egyéni hangjukat.

Műsor
Csajkovszkij-Mészáros: A hattyúk tava, op. 20a – Jelenet és keringő
Csajkovszkij-Mészáros: A diótörő, op. 71a – A Cukortündér tánca
Kjui: g-moll prelűd
Kjui: Asz-dúr prelűd
Muszorgszkij-Mészáros: Egy kiállítás képei

Előadók
Mészáros Zsolt Máté – orgona

Leírás
Pjotr Iljics Csajkovszkij és az „Orosz Ötök” kapcsolata az orosz zenei élet két meghatározó irányzatának találkozását tükrözte. Az „Ötök” – Balakirev, Muszorgszkij, Borogyin, Rimszkij- Korszakov és Kjui – az orosz népi hagyományokon alapuló nemzeti romantikus zenét képviselték, míg Csajkovszkij a nyugat-európai romantika és a technikai tökély iránti elkötelezettségével tűnt ki. Csajkovszkij az 1860-as években találkozott az „Ötök” tagjaival, köztük Balakirevvel, aki tanácsokkal segítette például a „Rómeó és Júlia” nyitányfantázia megírásában. Bár osztotta lelkesedésüket az orosz népzene iránt, nem fogadta el maradéktalanul művészi hitvallásukat, mivel saját stílusában ötvözte a nemzeti és a nyugati elemeket.

Az „Ötök” kezdetben bizalmatlanul tekintett Csajkovszkijra, mivel ő a szentpétervári konzervatórium akadémikus képzéséből érkezett, amelyet ők elutasítottak. Később azonban közeledtek egymáshoz, különösen Rimszkij-Korszakov révén, aki maga is a konzervatórium professzorává vált. Csajkovszkij műveiben gyakran használt népzenei elemeket, ugyanakkor nemzetközi színvonalú szimfóniáival és balettjeivel – mint például a „Hattyúk tava” – túllépett az orosz zenei hagyományokon. Ezért sokan úgy tekintettek rá, mint aki egyesítette az orosz és nyugati zene legjobb erényeit. Kjui például kritikusan viszonyult Csajkovszkij műveihez, és konzervatóriumi vizsgakompozícióját

elmarasztalta, bár elismerte tehetségét. Másrészt Rimszkij-Korszakov, az Ötök „legnyugatosabb” tagja, később közeledett hozzá, és elfogadta a konzervatóriumi oktatás jelentőségét is. Muszorgszkij és Borogyin kevésbé foglalkoztak Csajkovszkij műveivel, mivel autodidakta háttérrel

inkább saját nemzeti stílusukra koncentráltak. Az Ötök általánosságban kritikusak voltak Csajkovszkij nyugatias hatásaival szemben, de elismerték érzelmekben gazdag dallamvilágát és technikai kifinomultságát. Az Orosz Ötök zenei stílusa erőteljesen épített a népi dallamokra, heterofóniára és orientalista elemekre, míg Csajkovszkij inkább a nyugati harmóniai és formai elveket részesítette előnyben.

Mindezek ellenére mindkét irányzat hozzájárult az orosz zene nemzetközi elismertségéhez.

Műsor
Csajkovszkij-Mészáros: A hattyúk tava, op. 20a – Jelenet és keringő
Csajkovszkij-Mészáros: A diótörő, op. 71a – A Cukortündér tánca
Kjui: g-moll prelűd
Kjui: Asz-dúr prelűd
Muszorgszkij-Mészáros: Egy kiállítás képei

Előadók
Mészáros Zsolt Máté – orgona

Leírás
Pjotr Iljics Csajkovszkij és az „Orosz Ötök” kapcsolata az orosz zenei élet két meghatározó irányzatának találkozását tükrözte. Az „Ötök” – Balakirev, Muszorgszkij, Borogyin, Rimszkij- Korszakov és Kjui – az orosz népi hagyományokon alapuló nemzeti romantikus zenét képviselték, míg Csajkovszkij a nyugat-európai romantika és a technikai tökély iránti elkötelezettségével tűnt ki. Csajkovszkij az 1860-as években találkozott az „Ötök” tagjaival, köztük Balakirevvel, aki tanácsokkal segítette például a „Rómeó és Júlia” nyitányfantázia megírásában. Bár osztotta lelkesedésüket az orosz népzene iránt, nem fogadta el maradéktalanul művészi hitvallásukat, mivel saját stílusában ötvözte a nemzeti és a nyugati elemeket.

Az „Ötök” kezdetben bizalmatlanul tekintett Csajkovszkijra, mivel ő a szentpétervári konzervatórium akadémikus képzéséből érkezett, amelyet ők elutasítottak. Később azonban közeledtek egymáshoz, különösen Rimszkij-Korszakov révén, aki maga is a konzervatórium professzorává vált. Csajkovszkij műveiben gyakran használt népzenei elemeket, ugyanakkor nemzetközi színvonalú szimfóniáival és balettjeivel – mint például a „Hattyúk tava” – túllépett az orosz zenei hagyományokon. Ezért sokan úgy tekintettek rá, mint aki egyesítette az orosz és nyugati zene legjobb erényeit. Kjui például kritikusan viszonyult Csajkovszkij műveihez, és konzervatóriumi vizsgakompozícióját

elmarasztalta, bár elismerte tehetségét. Másrészt Rimszkij-Korszakov, az Ötök „legnyugatosabb” tagja, később közeledett hozzá, és elfogadta a konzervatóriumi oktatás jelentőségét is. Muszorgszkij és Borogyin kevésbé foglalkoztak Csajkovszkij műveivel, mivel autodidakta háttérrel

inkább saját nemzeti stílusukra koncentráltak. Az Ötök általánosságban kritikusak voltak Csajkovszkij nyugatias hatásaival szemben, de elismerték érzelmekben gazdag dallamvilágát és technikai kifinomultságát. Az Orosz Ötök zenei stílusa erőteljesen épített a népi dallamokra, heterofóniára és orientalista elemekre, míg Csajkovszkij inkább a nyugati harmóniai és formai elveket részesítette előnyben.

Mindezek ellenére mindkét irányzat hozzájárult az orosz zene nemzetközi elismertségéhez.

Műsor
Csajkovszkij-Langer: Hattyúk tava – részletek
Saint-Saens: Duettino op.11
Saint-Saens: Haláltánc op.40
Saint Saens: Berceuse op.105
Csajkovszkij-Langer: Diótörő – részletek

Előadók
Balogh Ádám, Szabó Marcell- zongora

 LeÍrás
Csajkovszkij és Camille Saint-Saëns barátsága a 19. század két kiemelkedő zeneszerzőjének különleges kapcsolatát mutatja be, amelyet a kölcsönös tisztelet és inspiráció jellemzett. Első találkozásuk 1875 novemberében történt, amikor Saint-Saëns Moszkvába látogatott koncertkörútja során. Azonnal megtalálták a közös hangot, nemcsak a zene, hanem más művészeti ágak iránti érdeklődésük révén is. Egy anekdota szerint még egy rögtönzött balettet is előadtak a moszkvai Konzervatórium színpadán, ahol Saint-Saëns Galateát, Csajkovszkij pedig Pygmaliont alakította, Nyikolaj Rubinstein zongorakíséretével. Koncertünkön erre a képzeletbeli közös táncra reflektálunk a két szerző műveivel.

Műsor
Rachmaninov: g-moll cselló-zongora szonáta op.19
***
Medtner: Elfelejtett melódiák op.38

Előadók
Balogh Ádám, Szabó Marcell – zongora
Baranyai Barnabás – cselló

LeÍrás
Rahmanyinov és Medtner 1902-ben találkoztak először, amikor Rachmaninov felfigyelt Medtner f-moll zongoraszonátájára, amely a fiatal zeneszerző hírnevét megalapozta. Ettől kezdve szoros barátság alakult ki köztük, amelyet kölcsönös tisztelet és támogatás jellemzett. Szergej Rachmaninov rendkívül nagyra értékelte Nyikolaj Medtnert, akit „korunk legnagyobb zeneszerzőjének” nevezett. Barátságuk és kölcsönös tiszteletük számos gesztusban megnyilvánult: Medtner második zongoraversenyét Rachmaninovnak ajánlotta, míg Rachmaninov negyedik zongoraversenyét Medtnernek dedikálta. Ez a kölcsönös megbecsülés nemcsak zeneszerzői munkásságukban, hanem személyes kapcsolatukban is erősen jelen volt. Koncertünkön a két barát 1-1 jelentős opusza csendül fel és nem csak zenéjüket de barátságukat is jobban megismerhetik.