Válogatás Alekszandr Nyikolajevics Szkrjabin műveiből Palojtay János zongoraművész előadásában.

Közreműködik: Palojtay János – zongora

Műsor:
Szkrjabin: III. (fisz-moll) szonáta, op. 23.
2 Poémes, op. 32.
Valse, op. 38.
IX. szonáta (fekete mise)
2 Morceaux, op. 57. (Vágy, Becézés)
h-moll fantázia, op. 28.

Szkrjabin és Rachmaninov nem csak, hogy egy idősek voltak, de karrierjük is hasonlóan indult, mígnem a késő romantikus alapok, a chopini és liszti kiindulópont Szkrjabinnál nem is kis fordulatot vett, ami már a korai zongoraműveknél is világosan hallható. A hangszerre írt kompozíciói esetén annak ellenére beszélhetünk bonyolult és komoly technikai felkészültséget követelő darabokról, hogy tudni lehet: a mester kezei olyan kicsik voltak, hogy egy oktávot is alig értek át a zongorán. Ezzel és későbbi miszticizmusával együtt kétség sem férhet hozzá, hogy ő a századforduló egyik legérdekesebb komponistája, akiről Szvjatoszlav Richter is így nyilatkozott: „Szkrjabin nem az a zeneszerző, akit mindennapi kenyérként lehet fogyasztani, inkább mámorító likőr, amellyel néhanapján lerészegedik az ember, poétikus kábítószer, törékeny kristály.” Pontosan ennek az élménynek a közvetítésére vállalkozik a fesztivál keretében Palojtay János, aki képet szeretne adni az életműnek ebből a méltatlanul elhanyagolt szeletéből a miniatűr kompozíciókon át a súlyosabb darabokig. Amire pedig számíthatunk: kifinomult hangzás megfoghatatlan harmóniavilággal.